Kép forrása: nccih.nih.gov
© Steven Foster

Teafa illóolaj

Hazánkban is az egyik legismertebb és az egyik leggyakrabban használt illóolaj.
A mírtuszfélék családja a teafán kívül sok fajt tartalmaz, köztük a Melaleuca fajt:

  • Édes Melaleuca fajok monoterpenol dominanciával
  • Friss kámforos illatú Melaleuca fajok magas 1,8 cineole tartalommal
  • Meleg-fűszeres illatúMelaleuca fajok magas phenol eugenol tartalommal
  • Friss citromos illatú Melaleuca fajok magas citral vagy citronellal tartalommal

Botanikai család

Myrtaceae

Botanika és eredet

A Melaluca alternifolia egy maximum 5-7 méter magasra megnövő cserje, mely gyorsan és erőteljesen növekszik. és mely a melegebb és nedvesebb kelet-ausztráliai területeken elterjedt. Nevét görög  melos (sötét, fekete) és leukon (fehér) szavakból eredeztetik, melyet az elsőként feljegyzett faj, a Melaluca leucadendron kapott.

Az illóolaj fizikai jellemzői

A teafa illóolaja halvány sárgászöld színű, majdnem áttetsző folyadék, meleg, fűszeres, szerecsendió, kardamamom és édes majoránna illátra emlékeztető illatjegyekkel.

Kivonási eljárás

A teafa illóolaját víz vagy gőzdesztilláció során nyerik ki a levelekből és ágakból, júniustól októberig tartó időszakban.
1kg illóolaj hozam eléréséhez kb 60kg alapanyagra van szükség – jó hozam esetén.

Hamisítás

  • Peter Holmes szerint a hamísítás a teafa illóolaja esetében mérsékelt. Valószínűleg hozzáadott terpinen-4-ol-lal javítják fel a rosszabb minőségű lepárlásokból nyert illóolajat. Néha az olcsóbb Melaleuca fajokat összekeverik.
  • Salvatore Battaglia könyvében említi, hogy az illóolajhoz gyakran a-pinene és b-pinene-t adnak hozzá vagy szintetikus terpenen-4-ol-lal “gazdagítják”.
    Magát a teafa illóolaját a szerecsendió és édes majoránna illóojaának hamisításra is használják.

Kémiai jellemzők (tipikus összetevői)

  • Monoterpenolok (terpinen-4-ol 30–48%, alpha-terpineol 1–7%)
  • Monoterpének (25–40%, alpha- and gamma-terpinene 6–28%, alpha- and beta-pinene 2–7%,
    p-cymene 1–8%, limonene, terpinolene, thujene, sabinene, myrcene)
  • Oxid (1,8 cineole 5–15%)
  • Szeszkviterpén (beta-caryophyllene, aromadendrene, cadinene, viridiflorine)
  • Szeszkviterpenol (viridiflorol, globulol, cubenol (imyrtenal, geranial, valeric/butyric aldehyde))

Terápiás hatás

A szakirodalomban és tanulmányokban kémiai összetétele alapján antivirális, gombaellenes, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális és féregűző tulajdonságairól olvashatunk.

Biztonság

  • Veszély: bőrérzékenyítő (alacsony kockázat).
  • Óvatosság bőrön történő alkalmazás esetén: elöregedett vagy oxidált olaj bórön történt alkalmazása nem javasolt.
  • Maximum bőrön történő alkamazás javasolt higítása: 15%

Érdekesség

Az illóolajat először 1924-ben desztillálták.

Felhasznált irodalom:

  • Salvatore Battaglia – The Complete guide to Aromatherapy, Third edition, Vol I – Foundations & Medica, 2017
  • Robert Tisserand & Rodney Young – Essential Oil Safety: A Guide for Health Care Professionals,  2nd Edition, 2015
  • Peter Holmes LAc, MH -AROMATICA – A Clinical guide to Essential Oil Therapeutics, Volume I: Principles And Profiles. 2016
Close Menu
×
×

Cart